Szeptember 26-án hétfőn indultunk a Budapesti reptérről nagy melegben.A pakolás tűrhetően sikerült egyedül a két pálinkás flakon maradt otthon a nagy búcsúzkodás közepette.A meggyet különösen sajnáljuk.Szerencsére volt idő pótólni részben a tavalyi maradék almából amely Krisztáék kamrájából került elő részben pedig egy szolnoki szaküzletből.Talán a gyógyszerektől sajnáltam legjobban a helyet de Kriszta ebből nem engedett.
A Qatar airways járata jó választásnak bizonyult az ételek is rendben voltak..Az utastársunk egy kinainak látszó übertrendi leány volt aki a felszállás elött bebizonyította, hogyan lehet 20 percben, négy nyelven(magyarul is!!), 10 telefonhívást és 20 sms küldést lebonyolítani a világ minden táján élő barátaival.Mindenestere rólunk nem vett tudomást az egész út alatt így nekünk sem kellett csiszolgatni nyelvtudásunkat.
Dohában szálltunk át 5 óra repülás után az éjszaka közepén, innen egy nagyobb géppel folytattuk az utat egészen a pekingi capital reptérre.Ez után a nyolc órás út után már a kimerülés jelei mutatkoztak rajtunk.A vérlázító árfolyamok láttán ugy döntöttünk nem váltunk pénzt inkább bankautomatán keresztül vettük magunkhoz első yuan-jainkat.Fogtunk egy transzfer buszt a földszinti bejárat elött ami szűk másfél óra alatt és 32 yuan-ért cserébe elrepített kettőnket a "belvárosba", relatíve közel az első szállásunkhoz.
Ami először szembetűnő volt az a város meghökkentő méretei és a szmogfelhő amelybe burkolózik.A kinaiakrol nagy általánosságban annyit, hogy nem túl előzékenyek, szeretik a mobiljukat és még jobban szeretik megbámulni Krisztát.A lámákat megszégyenítő képességről amellyel köpetüket az orrod elé ürítik nem is térnénk ki részletesen.
Első szállásunk a Beijing City Central Youth Hostel ami kicsit koszos, a szobánkon nem volt ablak és közvetlenül előtte volt a mosószoba, de fejenkénti 60 yuan-os éjszakánkénti árával belopta magát szívünkbe.Leginkább zavaró talán az volt, hogy egész éjszaka üvöltöttek a folyosón ezzel kíméletlenül elbánva az időeltolódást megszenvedő fáradt magyar turistákkal.A félóránként a semmiből felhangzó krákogásra az éjszaka végén már fel sem ébredtünk.
Az első vacsoránkat a szállásunk melletti csövesnek tűnő étkezdében költöttük el, és nem igazán hagyott bennünk mély nyomokat.A Tsingtao sört viszont máris nagyon szeretjük.Az azóta eltelt két napban egyre jobban választottunk és sikerült elkényeztetni ízlelőbimbóinkat.Sajnos a színvonal emelkedését a pénztárcánk is megérzi.
A sok finomság között volt szerencsénk megízlelni a sült skorpiót(amelyek a hurkapálcára feltűzve még tornáztatták lábaikat), melyet előttünk sütöttek meg pillanatok alatt.Meglepetésünkre mindkettönknek nagyon ízlett.Ebédre egy kínai értelembe vett gyorsétterembe tértünk ahol minden ételben a kacsa kapott főszerepet.Krisztának ízlett a választása nekem kevésbé az ő kacsa falatkái.Az én érdekes piritott édeskés kacsabacon-nek tűnő étkem elég jó volt.
Ebéd után a Tiananmen tér felé vettük az irányt, közvetlenül elötte egy kiskatona hozzánk vágott két belépőjegyet a Nemzeti Múzeumba, igy 60 yuan-t megspórólva a délután nagy részét a múzeumban töltöttük.Tetszett a Perui agyagedény, az ősi Buddha szobor és kevésbé a propagandára és Mao kultuszára épülő festmény kiállítás.
Ezután a világ legnagyobb nyilvános terén bámészkodtunk miután átjutottunk a beléptető kapun ahol átvilágitották a táskáinkat is.Ez egyébként minden intézménybe és az összes metroállomásra való belépésnek a feltétele.Elmondhatjuk, hogy Pekingben rend van.
A vacsorát tegnap este az Oriental Plaza pincéjében az eddigi kedvenc helyünkön fogyasztottuk.Itt egy kártyára lehet pénzt feltölteni és ezzel fizetni a tucatnyi külömböző ételt és többféle ázsiai konyhát felvonultató hatalmas nyüzsgő étteremben.Előételnek szagos tofu,földimogyoró és zeller hideg salátát ettünk, másodiknak én polipos répás lapon sütött mixet rizságyon míg Kriszta csirkés tésztát amely wokban készült.Isteniek voltak.
Ma ismét napsütéses időre ébredtünk, habár nem jött álom a szemünkre tegnap éjszaka.Mi az időeltolódásra fogjuk ugyanis tegnap költöztünk ide a második Hostelünkbe és nem kevesebb mint 3 órát bolyongtunk mire ráakadtunk a Jintaili utca tíz szám alatt lévő nem túl bizalomgerjesztő(de a városban a jelenleg a legolcsóbb) szállásra.Persze a 10 szám a valóságban nem létezett ezért nem találtuk, akit pedig megkérdeztünk mindenki más irányba mutatott.A szobánk itt egy munkás szállónak megfelelő színvonalú, bagó szagú de viszonylag tiszta.Azért egy bazi nagy Sony lcd tv-vel felszerelték, hgy élvezhessük mind a nyolc kínai adót.Sajnos egyiket sem élvezzük mert élvezhetetlen.A szobával ellentétben a fürdőhelyiségek egy lepratelepnek felelnek meg és húgyszagúak, de ha a bojler és a lakótársak is úgy akarják van melegvíz.Nekünk mindenestre megfelel, nem véletlenül választottuk, takarékoskodni próbálunk.Ezért holnap újra költözünk ezúttal azonban nem fog járni a külön szoba privilégiuma, egy hatágyas szobába fogunk költözni, természetesen ismét a költségek lefaragása a cél.
Mielőtt megfeletkeznénk a tegnap esti fantasztikus kulináris élményünkről, csak annyit tegnap ettük a legjobbat.Ismét visszacsábultunk Food Republic-ba ahol a következőképpen zajlott a vacsora.Egy hatalmas pultból választottunk alapanyagokat amelyek három kategóriába voltak sorolva.1,zöldségfélék,saláták,fűszernövények tehát zöldek 2,húsfélék,rákok, egész nyúzott békák 3, minden féle gombák és altalunk nem beazonosított eledelek, algák, szivacsok
Ezeket egy pincérnő összedobálta egy nagy tálba( a mutogatásunk alapján) a pultos fiú megkérdezte hogy mennyire fűszeresre és csípősre kérjük valamint, hogy kérünk e hozzá rizset majd a mögötte dolgozó szakácsok a lángoló wok-okban 3-4 perc alatt egy hatalmas tál friss fűszeres ropogós isteni finom álmot varázsoltak belőle.Eddigi tapasztalataink szerint nem volt olcsó de annyira rabul ejtett minket, hogy gondolkozunk az ismétlésen.
Egyébként eddig nem úgy alakulnak a pénzügyek ahogy terveztük, de nagyon nem is szálltunk el.Persze ez annak is köszönhető, hogy itt ragadtunk Pekingben az egyhetes nemzeti ünnep első felére.Így is szerencsésnek monhatjuk magunkat, hogy hétfőn el tudunk utazni Chengdou-ba ha minden jól megy.Addig is megpróbáljuk a lehetetlent ezt az óriást kivesézni!
Ma neki is ugrottunk és több tízezred magunkkal bebarangoltuk a Tiltott Város minden zeg-zugát.60 yuan volt a belépő és vettünk mellé egy audió guide-ot is 40 yuan-ért amit Kriszta hallgatott amíg én fotóztam de becsülettel beszámolt a hallottakról így én is kaptam ízelítőt a hely valamint a Quing és a Ming dinasztia történelméből.Sajnálom, hogy rengeteg ember özönlötte el a palota együttest, nem tudtam kedvemre fényképezni.A Tiltott Város gyönyörű mindenkinek ajánlom!
Még a belépés elött volt egy randevúm egy ordas pottyantóssal de szerencsésnek monhatom magam ugyanis nem egy légtérben kellett végezni a dolgom alkalmi sorstársaimmal hanem el voltam szeparálva.Krisztával mindketten beláttuk, hogy higiénikusabb a bolygó ezen felén ha pottyantani kell, de azért az fenntartjuk, hogy ezt mégis magányunkban szeretnénk csinálni!
A látogatásunk végére nagyon megéheztünk de azért volt még erőnk egy hutong-ban(A hutong-ok a régi pekingi városszerkezet egységei voltak mondhatni lakóközösségek melyek kis szűk sikátorokból állnak, egymás mellé faltól-falig épült kis szűk lakásokkal.Ezek a keskeny néhol utcácskák sokszor fallal körülvett kicsi lakónegyedekbe tömörülnek melyeknek 3-4 talán több vagy néha kevesebb bejárata van.) csavarogni.Nem sokáig csavarogtunk, az orrunk és az éhségünk becsalt minket egy, a többihez képest tisztának tűnő kifőzdébe.Egy nagy tál "tésztalevest" rendeltünk és egy szálig jóízűen bepálcikáztuk.A pikáns húslében a sok végtelen hosszúságú tésztán kívül, sok friss gyömbér, kínai kel, mogyoró és ecetes bab is volt.Mindezért 10 yuan-t merészeltek elkérni tőlünk.Álomebéd..
Krisztának szemet szúrt egy hűtő melyben sötétbarna zselé állagú dologgal töltött átlátszó műanyag desszertes tálkák sorakoztak.A hűtőgépen jól kivehetően egy teknős képe díszelgett.Elég népszerűnek tűnt, amíg ebédeltünk többen bejöttek vásárolni belöle a pultos srác még egy piros dzsem szerű valamivel is nyakonöntötte.Pontosan nem tudtuk meg mi az a massza de, hogy teknős az biztos, de hogy melyik része vagy hogyan készül az sajnos a nyelvi korlátok miatt nem sikerült.De nem kóstoltuk meg.Nem is bánom.
Ezután jázmin teát ittunk és hazagyalogoltunk a végetelen, felhőkarcolókkal övezett sugárutak és árnyékukban megbújó koszos de élettel teli hutongok kusza tengerében.
