negylabnegyhonap

Utazás Ázsiában

Friss topikok

Címkék

Caicun

2011.10.19. 16:38 negylabnegyhonap

Miután elhagytuk Chengdut, újabb rekordot döntöttünk utazás terén. Busz-vonat- busz-busz,volt a sorrend néhány órás várakozással megspékelve. Ezek közül a 17 órás vonatút ami igazán lendített az órák számán,és amiről egyébként azt hittük,hogy rutinosak lévén már kacagva átutazzuk. De nem,sőt amikor leszálltunk a vonatról Kumingban,megfogadtuk,hogy 8 óránál többet se vonaton, se buszon nem utazunk egyszerre.

Kumingot látni csak a buszról volt szerencsénk, de ennyivel is beértük, mivel csak egy szmog-ködös,forgalmas nagyvárosként mutatkozott be és nem kecsegtetett többel, mint a többi nagyvárosi testvérkéje. Kumingból buszon folytattuk utunkat Xiáguánba, aztán Daliba onnan pedig az eldugott kis falucskába Caicunba. Elmondhatjuk,hogy az itteni busszal való közlekedés egyáltalán nem hasonlít az otthonihoz. Itt szinte a mindent szabad elv érvényesül. Szabad dohányozni, teljesen mindegy, hogy egy mikrobuszon vagy egy klímás nagy buszon utazunk(az előző még némileg tolerálható az ablak kinyitásával,az utóbbi már kevésbé),szabad hangoskodni,köpködni(ki az ablakon,vagy a szemetesbe),és hányni anélkül,hogy zavarba jönnénk.

Viszont az utazással járó fáradozásaink jócskán megtérültek, mivel bátran kijelenthetjük,hogy végre megtaláltuk azt, amit eddig hiába kerestünk. A hely neve Caicun. Az Erhai-tó mellett fekszik, ami egyébként a hetedik legnagyobb édesvizű tó Kínában.1915 méter magasan,gyönyörű hegyekkel körülölelt halászfalu,egy igazi kis ékszerdoboz.Egy éjszakát terveztünk itt eltölteni, de kettő majd három lett belőle;mostanra pedig már a bázisunkként tekintünk rá.

Egy bájos kis vendégházban lakunk,közvetlen a tóparton. A szállásunk tiszta,kínai viszonylatban kijelenthetjük,hogy teljesen rendben van. A szobánk ablakából látni a tavat; reggel a halászokat ahogy visszatérnek halakkal felpakolva, este pedig a napot ahogyan félősen elbújik a hegyek mögé.A szállásunk biztosít számunkra bringákat is, így többnyire biciklivel közlekedünk Dali és Caicun között. Ami a legjobban tetszik itt nekünk,hogy nagyon csendes,a turisták sem fedezték még fel maguknak(Valószínűleg ezt annak tudjuk be, hogy a Lonely Planet nem írt a faluról két sornál többet).Az egész vendégházban csak mi lakunk és Scott az angol, aki már inkább kínai.

Megismerkedtünk az első kínai barátunkkal is, akit Alinak hívnak .A szállásunkon szerettünk volna reggelizni, de mivel későn keltünk lecsúsztunk róla, így vezetett el utunk egy hostelbe, ahol ő szolgálta fel nekünk a reggelit.Odaült odaült mellénk, és érdeklődve kérdezgetett bennünket. Ali igazi művészlélek. Pekingben élt,majd utazni kezdett,hogy megtalálja, mi hiányzik az életéből. Caicunba érve jött rá,hogy amire szüksége van az a szerelem. Most itt él, könyveket ír, a hostelben dolgozik és rendületlenül várja a szerelmet. Több mint két és fél órát beszélgettünk vele. Finom helyi termesztésű arabica kávét főzött nekünk, amihez a kávészemeket kézi hajtású őrlővel darálta; melyből aztán kaptunk még ajándékba is. Amíg itt vagyunk tervezzük, hogy még meglátogatjuk, mert nagyon megkedveltük.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://negylabnegyhonap.blog.hu/api/trackback/id/tr843315177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.