Kaland.

Szumátrán, a dzsungelben éjszaka buszozni gyanús alakokkal úgy, hogy az egyetlen nőnemű személy az ember barátnője.. erre azt hiszem mondhatjuk, hogy vakmerő dolog. Aztán ha a busz leáll egy isten háta mögötti hegyi faluban az esőerdő közepén és a füstős képű fickók egyike felajánlja a saját bódéját vagy alternatívaként a buszt szálláshelyként az már azt hiszem kaland. Rögtön ezután felmenekülni egy éppen arra járó utassal teli buszra és otthagyni fizetés nélkül a kétes társaságot, ez szerencse. Majd ezek után egy pár kilométerrel odébb lévő faluban ugyanebbe a szituációba keveredni az már nonszensz. És végül a buszon tölteni az éjszakát, ezer méter magasan egész éjjel a bicskát szorongatva.. az már nem volt vicces. De ezt is megcsináltuk és aki utánunk csinálja az vendégünk egy pofa sörre.

Dél-nyugat Szumátráról jelentkezünk, Benkulu városából. Hetek óta nem volt olyan szállásunk ahol lett volna internet hozzáférés és ahol ki tudtuk volna pihenni magunkat.De azért volt szerencsénk két napig egy gyönyörű óceánparti faluban ejtőzni egy remek kis bungallóban. Jávát  4-5 nap alatt kipipáltuk, szerencsére megérte a Bromo vulkán látványa egy életre bevésődött az emlékezetünkbe. Szumátrán egy hete utazgatunk és ugyan vegyesek az érzéseink vele kapcsolatban de jobban tetszik mindkettőnknek mint Jáva vagy akár Bali. És sokkal kellemesebb élményekkel gyarapodtunk mint az előbbi állomásokon. Az elmúlt két napban egy Manna-i család vendégszeretetét élveztük, megismerkedtünk a rokonokkal, barátokkal és volt szerencsénk két Indonéz esküvőn is részt venni. A legjobb mégis egy középiskola meglátogatása volt ahol órákig beszélgettünk a diákokkal, mi is és ők is elénekeltük a himnuszunkat és napnyugtakor csatlakoztunk  a  fiatalokhoz akik körbemotoroztattak bennünket a városon és megmutatták a helyi strandot is. Ez is örök emlék marad. Holnap folytatjuk utunkat Palembang-ba egy 18 órás buszút keretében. Jól vagyunk és hamarosan pótoljuk a lemaradást.